Vállalkozzatok!

Szerző: Bohus Gábor
Év: 2016

Azt hiszem nem kell nektek sokat mesélnem a mai világról, az állandó változásról, a fejlesztésről, az innovációról. Nem szabad beleragadni egy dologba, tudni kell váltani, ezt ti is jól tudjátok. Nyitott szemmel járni a világban, észrevenni az új lehetőségeket.Nos én maximálisan ezt a nézetet képviselem, voltam én már minden, ahogy mondani szokás, csak akasztott ember nem.

Folyamatosan keresem az új lehetőségeket, másrészt jó adófizetőként próbálom legalizálni a tevékenységeimet, hogy az urak odafenn parlamentben, megvalósíthassák mindazt a jót és szépet, amit választások környékén ígérgetnek. Ezért a múltkor az egyéni vállalkozók tevékenységi köreinek listáját böngészve hasznos felfedezéseket tettem magamra, és rátok nézve.

Igen, rátok nézve. Biztos közületek is van, aki még nem biztos abban, mit akar csinálni az életben, hallgassatok, íme néhány tippem:Tudtátok például hogy egyéni vállalkozói tevékenységeinek körébe szerepel a "Légi, űrjármű készítése"? Nem vicc. Benne van a tevékenységi körök jegyzékében!

Nálam ez következőképpen néz ki, ha valaki bejön az üzletembe:
"- Jónapot Gábor bá' ! Egy űrsiklót szeretnék a kisfiamnak karácsonyra van Önnek ilyenje?
Hogyne hordozórakétával szeretné, vagy nélküle?
Rakétából egyelőre kettő kellene, sajnos mindent gyorsan megun és tönkretesz a gyerekem.
Rendben, máris írom a számlát, ha ad nekem egy nevet.

A jó ebben az, hogy nem kell nagyot álmodni, kicsiben is lehet csinálni. Nem hátrány a KATÁS egyéni vállalkozó, itt még inkább igaz a jelszó: Kis pénz, kis foci helyett kis vállalkozás, kis űrjármű

Szegény nagyapám jut eszembe erről, szegényt sajnos nem hagyták vállalkozni a komonisták. Pedig ő aztán a szarból várat, jancsiszögből és szigszalagból űrhajót tudott építeni. Ez volt a kreativitás, nem az, mint ami most van, hogy ha telefontokot veszel, az első számú kreativitási szempont az, hogy ájfón legyen benne, aztán jöhet a színe, meg a mintája.

Ha már a háború, meg nagyapám még egy sztori. Volt benne egy szelíd humor háborút, szovjet hadifogságot megjárt emberként semmi sem idegesítette már nagyon, még a nagyanyám se tudta, egyedül csak ha égve maradt a villany, vagy ha a lakásba bejött macska. Fenmaradt róla a következő anekdota, a téeszben a brigádja jutalomüdülést nyert a Szovjetunióba Nagyapám szelíd mosollyal a következőképpen nyugtázta: én már ott voltam, menjen az aki még nem volt, és azt az országot még nem látta.

De visszatérve a hasznos tevékenységekhez. Képzeljétek, akár legálisan is szlemmelhetnék itt, pénzért. Már ha lenne aki fizet nekem ezért. Van olyan tevékenységi kör is, hogy cirkuszi előadóművész, Azt hiszem érzitek a párhuzamot, ez pont jó, ha legalizálni kell a szlemet. Minden azon múlik hogyan definiáljuk a cirkuszt, ha ez itt most az akkor én most cirkuszi előadóművész vagyok - a rosszindulatúak szerint bohóc máris írhatom a számlát, mennyit fizettek érte, hogy itt vagyok?

Az igazi magyar úr hiányzik a tevékenységek közül. Sajnos meghalt a nagy példaképem, szegény Stadler Józsi bácsi, Isten nyugosztalja, aki juhászként úgy kezdte, hogy a birkaszart eladta trágyának, aztán arról volt híres hogy ő volt az egyetlen, aki az oroszoknak minden létező dolgot, jót, rosszat, még rosszabbat eladott, meg is orroltak rá ezért sokan nagyot. Irigyelték, hogy mindent el tud adni. Szerette népét, stadiont épített Akasztón, és mindig nagy partikat tartott. Róla hallottam, hogy nála úgy nézett ki egy parti, hogy mindig rendelt egy-két ukrán nőt, és amíg az asztal fölött kajáltak, az asztal alatt mindig rendelt egy ukrán nő és a lelógó terítő alatt mindenki kedvére... alkotott. Ha nagy vállakozók lesztek, ne feledjétek, így mulat egy igazi magyar úr.

Hát ilyen nagy úr nem lettem, de azért nem panaszkodhatom. Nem veszem elő a pénztárcámat, mert az segédeszköz használat lenne, de tuti hogy van benne néhány ezer forint. Tíz éve néhány száz volt. Megtízszereződött a pénzem, azért ez nem rossz, mi? Úgyhogy ne elégedetlenkedjetek, ez minden világok legszebbike, legjobbika, hajrá, vállalkozzatok!